Mindig azt hiszem, ha jön a nyár, és a szabadság, akkor majd minden napot kihasználok, állandóan a természetben leszek, kreatívkodok, rengeteget olvasok, és végeredményképpen majd visszanézve minden napom ki volt maxolva. Hát, ez sosem volt így, és ezen a nyáron sem úgy alakul, pedig nagyon aktívan kezdtem a szünidőt!
Köveskálon sétálva már korábban észrevettem a Mosóháznál egy furcsa jelzést. Rátaláltam a neten, majd a Sümegi Várban az osztálykirándulás során be is szereztem a könyvet. Évekkel ezelőtt már voltam a gyenesdiási Vadlányliknál, azóta érdekel, hogy kik voltak a vadlányok, és a véletlen úgy hozta, hogy most aztán már mindent megtudhatok.
A könyvben pontos leírások vannak arról, hogy hol lehet a kódtáblákat megtalálni, majd ezeket kell bemásolni a könyv hátuljába. Így 33 kódot, plusz 8 egyéb helyet fogok megtalálni. Szerencsére néhány kód egymás közelében található. Persze, úgy gondoltam, hogy ez egy nyár alatt teljesíthető! Most már belátom, hogy nem, viszont legalább megkedvelteti velem az olyan hideg, nyirkos és szűk helyeket, mint például amibe Nagygörbőn lemásztunk!
Imádom a vadlányokról szóló leírást, idézek ide a könyvből:
„a vadlányok a hegyekben kószálnak. Úgy élnek, mint az erdő többi vadja. Nem művelnek földet, nem nevelnek csirkét, libát. Nyáron a vadkomlóval sűrűn átszőtt bokrok között a mohára heverednek le éjszakára. Napkeltekor a Pad-kő szikláin melegednek. Gombát szednek, erdei gyümölcsöt, madártojást esznek, s forrásvizet isznak hozzá. Ha esik, az öreg bükkök odvában húzzák meg magukat, míg tovavonul a fergeteg. Késő ősszel sziklahasadékokban és barlangokban vernek tanyát. Mezítláb járnak. Derékon alul érő, hosszú, borzas, szőke hajuk eltakarja keblüket. Iszalaggal a derekukra kötött apró kendő egyetlen ruhájuk. Naphosszat csak a réteket, ligetes erdőket járják. Gyönyörű énekük itt is, ott is felcsendül. De nem tudod, valójában honnan is szól. Ha nyomába szegődsz, egyre messzebbre csal. Megpillantani mégsem tudod, reád kacag, s újra eltűnik… Hajnalban a partról a halászlegényeket a györöki Szerelem-dombra csábíítják, s ott lelik bennük kedvüket.”
Elég változatos helyekre invitál a könyv, de ajánlatos egyszerre ezzel a könyvvel (https://www.tengerszem.hu/szadeczky_kardoss_geza_varak_a_balaton-felvideken_jelvenyszerzo_turamozgalom) menni, mert vannak átfedések, így nem bosszankodunk később, hogy a közelben voltunk, ide mégsem mentünk.
Szóval a nyaram további részét barlangokban, mosóházaknál, banyafáknál, erdőkben és forrásoknál szándékozom tölteni, de persze az én édes otthonomban is, mert nekem a valódi nyár az a Bari-hegyen van, a Gáspár-lapon.
