Ezen az őszön minden megvolt, ami szép ebben az évszakban. Láttam őszi napsugárban sárguló erdőt, hajnali köd mögül kimagasló tanúhegyeket, csodás naplementéket. Érdekes helyeken voltam, sétáltam, és az évi rendes szalonnasütős Kámán túránk is sikeres volt.
Sosem gondoltam, hogy egyszer olyan korán kell kelnem a túrázáshoz, hogy még sötét legyen odakint. Azonban adódott az a lehetőség, hogy napfelkelte közben nézhessünk siklóernyős felszállást. Így hát mit kellett tenni, korán kelni, megmászni a Csobáncot, és reggel 7-kor már a hegytetőn lenni, forró teát iszogatva a Balaton-felvidéket bámulni.
Találtam egy helyet Zalaegerszegen, ahol a legnyugodtabb és a legjólesőbb a masszázs, ahova igaz, hogy hónapokkal korábban kell időpontot foglalni, de a kandalló lobogása, a páratlan panoráma a masszázságyról, a saját gyógynövényből készített fogadótea miatt ezerszer megéri. Hozzáteszem, hogy a testet-lelket újraélesztő masszázs is még csak grátisz Lilla életmentő és életvezetést segítő meglátásai és tanácsai mellett.
Láttam naplementét eldugott badacsonyi sziklákról. Apropó, milyen luxus, amikor valakinek saját bejáratú naplemente nézős helye van, ahol teljesen egyedül lehet, mert ezer százalék, hogy nem jön arra senki?! Olyanom még nekem sincs, de erősen teszek érte jövőre!
Csak pár óra séta hírek nélkül, csendben, szellőben és napsütésben, és máris egy más ember jön haza. A séták segítenek, hogy visszataláljunk saját magunkhoz. Ez a mondat most olyan fennkölt volt, hogy gyorsan rákerestem: ezt ugye olvastam valahol, és nem saját gondolat. Hát nem is, az erdőfürdőzéssel kapcsolatban olvastam.
Mondjuk egy nagy vágyam van, ami sokszor feltör bennem, egy-egy páskomos napnak mindig tudnék örülni: http://komotosan.hu/2020/10/13/azok-az-ellenallhatatlanul-komotos-paskomi-napok/
Amíg Páskomba nem tudok menni, legalább a Folly Arborétumba elmegyek, hiszen igényességét, szépségét és nyugalmát tekintve ugyanolyan a kettő.
Az instagram nagyon becsapós, sokszor látok szép helyeket, ahova a képek alapján nagyon vágyódom. És amikor odaérek, akkor már nem is olyan érdekes. Közben persze meglátom a saját gondolataim által kreált világot, és én is alig valósághű, mégis a pillanat varázsát megőrző képet osztok meg.
Végülis a filter lehet, hogy csak maga a varázslat, amivel nem a valóságot, hanem a pillanat varázsát örökítjük meg?
