A tél mindig is más volt falun. Az élet lassabb, minden ráér, nem hajtanak a feladatok. A szőlőben, veteményben elrendezve minden, már csak pihennie kell a talajnak. És nekünk is. Az elején nehéz lemondani az addigi nyüzsgésről. Kilátástalan lesz az a 3-4 hónap, ami alatt délután 5-kor megáll az élet, és csak a tévé vár.
Számomra egy igazi falu egy völgyben helyezkedik el, erdő veszi körül, és patak folyik át rajta. Hollád nem ilyen. Az angolos, kandallós kőházak helyett Kádár-kockák vannak. A Holiday hangulatát megteremteni azonban itt sem lehetetlen. Állandó teavíz a tűzhelyen, sütőben készülő sütőtök, bor a kályha melegénél, mindez elérhető.
Idilli hangulatot teremteni is lehet, nem kell megvárnunk, hogy ránk találjon. Már-már az idill hajszolásába kezdtem, amikor a több rám váró munka elterelte a figyelmem, segített abbahagynom az idill kergetését. Nem erőltettem rá minden pillanatra, és legfőbb, hogy nem cselekedtem csak a fotó kedvéért.
A télre fel kell készülni. Az őszi munkálatok lezárásával, a tüzifának való feldarabolásával, a gyümölcsök betárolásával. És azzal is, hogy elfoglaltságokat találjunk ki magunknak azokra a borzasztóan hosszú novemberi és decemberi estékre. Ilyenkor nagyon jól jön egy sorozat a tévében, aminek a kezdéséhez igazítjuk tennivalóinkat. Ez ad egy kis ritmust, lesz egy napi rutin.
Mit csinálhatsz falun, azokon a hosszú téli estéken? Horgolhatsz, rajzolhatsz, unatkozhatsz, edzhetsz, tanulhatsz, dolgozhatsz, kucorodhatsz a paplan alá a könyveiddel. Nem túl izgalmas dolgokat, de a járvány alatt a világban kevesen csinálnak ennél izgalmasabbakat. Ráadásul tél van. A legjobban azt szeretjük, amikor januári estéken elkezdjük tervezni, mivel fogjuk bevetni a veteményes kertet, milyen virágot szeretnénk a nyárra, milyen új lekvárt próbálnánk ki.
Gondolj bele, fogsz egy termoszt, feltöltöd forró teával, elindulsz a hegyre, ott állsz egyedül a szőlőben, sehol senki. Kitöltöd a teád, kortyolgatod, arra jön egy nyúl, elmegy, látsz apró madarakat, találsz őznyomokat. Telik az idő, aztán sajnos eszedbe jut, hogy másnap munkába kell menned, vagy hogy közeleg a beszámoló beadási határideje. Én nagyon el tudom rontani a nyugodt pillanatokat ilyen nyugtalan gondolatokkal.
Olyan, mintha minden elhagyatva lenne. Tél. Minden pihen. Vidék. Kevés ember jár, kevés dolog történik. Falu. Mindenki a saját portájával foglalkozik. Megáll az idő. Csend van.
Csend kint, csend bent. Csend a lélekben, csend a szellemben. Felkészülés a tavaszi megújulásra, és a tevékenyebb életre.
Ha még olvasnál a vidékünkről: http://komotosan.hu/2020/02/08/a-videk/
