Egy hideg téli napon a szokásos kuckózással töltöttem pár órát a tévé előtt. Az Ízőrőzket a Gasztroangyal követte, és a rész végén valami ilyesmit mondhattam: én most azonnal foglalok szállást Páskomba.
Oldalukon látva a szebbnél szebb szobákat, a gyönyörű kertet, a felüdülést kínáló fürdőházat, a medencét és a tavat, úgy gondoltam, hogy rosszul leszek, ha ez a csoda kimarad az életemből.
Páskomban a nap is szebben süt, feltölt a medence kékje, a szobák illata pedig olyan, hogy még itthonra is vásároltam a légfrissítőből. A kényelmes ágyban aludni az egész napos séta, szaunázás és jakuzzizás után… ennél már csak a reggeli a jobb, amiben, habár eddig csak négyszer volt részem, de nyugodtabb szombat reggeleken még mindig érzem az ízeit.
A reggelikről a csodás szó összes szinonimáját el tudnám mondani. Ez a nyugodt egy óra, amit csak erre az egyszerű dologra fordítottam – igazán komótosan-, ez hiányzik a hétvégéimből. Közben a tóban lévő szökőkút csobogását hallgatni, majd reggeli után a medence partján Ejnye és Bejnye vízköpőket figyelni. És nem sietni sehová.
Tettem egy sétát a közeli nordic walking ösvényen. Azonnal pincesorok között találtam magam, majd az út átvezetett a temetőn, le egy tóig, majd meredekebben felfelé. A tavon hidak futnak át, én is elkóvályogtam rajta kicsit.
A közelben más látnivaló is van, például Dég.
Vagy autóval Szekszárd…
De egész lehet egész nap is csak heverészni, olvasni, wellnessezni, kikapcsolódni, aludni, mélázni vagy töprengeni.
Amikor másodszor jártam itt, hihetetlenül kedves dolgot tapasztaltam. A dolgozók megkérdezték, nem-e voltam már itt, mert ismerős vagyok. Így egyből újra otthon éreztem magam!
Ennek a levesnek még mindig érzem az ízét a nyelvemen. És még sok mást fel tudok idézni abból, amit itt éreztem, pedig most már évek távlatából gondolok rá. Nagyon szeretnék újra Páskomba menni!
