Minden nyáron szükségem van pár olyan napra, amikor kávét iszok a teraszon, és semmi fontosat sem akarok csinálni aznap. Júliusban a Szent György-hegyen voltam három éjszakát a Káli Présházikóban.
Én ilyen semmittevés-imádó lehetek, annyira szeretem tervezni, hogyan nem csinálok majd semmit. Ezekre a napokra vittem magammal könyvet, bort, felkészültem a túraútvonalakból, megnéztem, hol fogok enni. A reggeli ráérős kávékészítésnek annyira örültem, hogy inkább még kora délután is megittam egyet.
Legjobb érzés volt, hogy a reggeli felkelés után első amit láttam a felső teraszról, a Csobánc volt. Mondjuk a déli alvást is beterveztem természetesen. Az olvasásra, kávézásra, borozásra pedig 3 teraszból válogathattam. Egy volt a földszinten, függőággyal, kettő terasz volt az emeleten.
Nem is tudjuk sokszor, hogy mennyire fontosak az illatok, de néha jön az a pillanat, amikor megcsapja az orrunkat, és emlékek tolulnak fel bennünk. Első sétámon a már sárga, hulló akácfalevelek idéztek otthonos érzést bennem, ahogyan felkevertem őket a porban. Minden nap elmentem sétálni, túzáni, habár sokszor becsapott a Google térkép, és az egész hegyen eléggé hiányosak voltak a jelzések, kiírások.
Sétáim során gyönyörű, idilli épületeket láttam. Habár sokan a rekkenő hőségben inkább vízpartra mentek, én az erdőben éreztem jól magam. Egyszer már voltam a Szent György-hegyen, de egyedül bejárni mégis kicsit más élmény volt.
Persze ha már itt jártam, szántam időt a tartalmas étkezésekre is. Némi kilátással megfűszerezve.
Tarányi Présház 1780 
Tarka-Marha Sajt Raposka
Előző évben a Somló-hegyen voltam egy présházikóban: http://komotosan.hu/2020/11/13/preshazban-a-somlo-hegyen/
