Végre volt pár órám a hegyen, ami csak az enyém volt.
Nem kell mindig dolgozni, habár sosincs olyan, hogy ne lenne mit tenni –
de akkor sosem lehetne kiélvezni azt, amink van.

A piknik elsődleges hozzávalója az idő.
Legjobb lenne estig maradni, mécsest gyújtani, és kint aludni, de én még nem vagyok ilyen mesteri szinten.
Kb. két óra alatt elunom a saját társaságomat, így asztalt bontok, és hazatekerek.

Többi hozzávaló, ínycsiklandó képek alapján: bor, borospohár, szóda, sajt, szalámi, sonka, szőlő, grissini, vagy más sós rágcsa, virágcsokor, mécses, könyv, piknik takaró, konyharuha, vágódeszka, hinta, szép ruha.

Esteledik, a madarak egyre hangosabbak, nyulak jönnek…
Fekszem a pokrócon, nézem az eget, aztán beülök a hintába borozni, olvasni.
Így megy ez felváltva.
Nincs pipálós lista.
Végre nem rohan az idő.
Ez a pokróc sem volt még soha ilyen puha.

Ezeket a képeket csak úgy itthagyom, egyéb terveknek-
ezek már olyan mesteri szintek, mint a PhD: