Falusinak lenni egy dolog. És van, amikor benne élsz a vidékben, a falu életében, a jelenben és a régmúltban egyszerre. Amikor együtt haladsz az évszakokkal, éled a változásokat, és alkalmazkodsz hozzájuk. Néha harcolsz is a változások ellen, főleg az idő múlásának nyomaival.

Olyan szerencsések vagyunk, hogy lépten-nyomon a múlt maradványaiba ütközünk. A sétáim során száz éves nádfedeles pincék mellett haladok el. Túrázásainkkor pedig kápolna, sír, útjelzők mellett. Helytörténészünk nem hagyja, hogy mindenbe belemarjon az idő vasfoga. Ezért úgy esett, hogy felújításba kezdtünk.

Olyan büszke tudok lenni, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok. Mindenkinek van egy-egy jó gondolata, amit közösen meg tudunk valósítani. Az én dolgom sokszor csak távolról asszisztálni és dokumentálni… Most a Kezesfa kisebb felújítása történt.

A Kezesfa olyan útmutató, mely az erdő közepén áll, négy út találkozásánál. Utoljára 2018-ban tartottunk Kezesfai Találkozót, amikor a környező településekről induló túrázók pontban délben futottak össze beszélgetni, eszegetni. http://komotosan.hu/2020/05/01/kezesfai-talalkozo/
Linkelem a geoláda oldalát, melyen a történetéről is lehet olvasni: https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=4022

Pörkütt Márton a 19. században élhetett, és több történet is van róla, ki lehetett ő. Legvalószínűbb, hogy egy kereskedő, aki Keszthelyre terelte a marháit, miközben a betyárok megállították. Pénzt kértek tőle, de a kereskedő azt mondta, hogy amikor eladta az állatokat, visszafelé fizet a betyároknak. A kereskedő azonban egy barátjánál hagyta a pénzt, a betyároknak pedig nem fizetett. Így ők megölték, megégették. Ezért ilyen fekete a kereszt, meg van égetve, azaz pörkölve. Mint a kereszten áll: Pörkütt Márton, betyárok áldozata. Állíttatta Páger erdőőr, 1936. A kereszt most egy kis renováláson esett át, a tartó szerkezetet cserélték ki. Egy fenyőfát is ültettek a sírhoz, hogy kirívó legyen a többi fa közül, és akár egy emberöltő múlva is meg lehessen találni a sírt.

Facebookon olvastam egy megható hozzászólást arra a kérdésre, hogy ugyan mi van itt? A válasz: hagyomány és tisztelet a múltnak és talán a jövőnek is. Ezt olvasva kicsit bepárásodott a szemem…