Olykor bármilyen időben jól esik a séta, akár egy órás is, egyedül. Sok gondolatom a helyére kerül, van lehetőségem csapongani, oda menni, ami éppen megtetszik. Kicsit birtokháborítani, rejtett dolgokat találni, az útra lógó virágokat lefényképezni.

Ezek a séták amolyan egészségügyi séták, és nemcsak testnek, de léleknek is kellenek. Segít megnyugodni, és újra arra fókuszálni, ami fontos. Ezt megspékelve még olyan hihetetlen dolgokat is lehet találni, mint a selyemkóró.

Máskor pedig van idő az elmélázásra, vagy élvezni a kint töltött időt. Néha túl hideg van, vagy éppen túl meleg, szúnyogok jönnek, vagy rádakaszkodik egy szemét bögöly, ami aztán nagyon fáj, ha megcsíp. Ennek ellenére legnagyobb terveim erre az évre, hogy minél többet kint legyek, biciklizzek, hintázzak, piknikezzek, napozzak, tábortüzezzek.

„Jobb, ha séta közben eltévedsz, mintha el sem indultál volna.”

James Grover Thurber

Azért lássuk be, néha egész szomorkásak ezek a séták, hiszen egyedül vagyok az egész hegyben. De legalább van idő töprengeni, elemezni, álmodozni. Komótosan…

A vidék meg az enyém, mint a zenészeké a Csobánc, ebben a videóban: