Amikor már a munkám az alvás rovására megy, és munkahelyi teendőkkel álmodom, akkor nem csak lassítani kell, hanem be kell húzni a kéziféket. Amikor sétálok a természetben, és nem élvezem a napsütést, hanem a feladatok jutnak eszembe, az nincs rendben.
És a komótos életérzésben hogyan lehetnék hiteles, ha pont én nem élem a KOMÓTOSANt?
Mi az, amire időt szánok, és mi az, amire nem kéne? Most, hogy túl vagyok egy digitális tanítási héten, és a telefonomat minden nap 5 órán keresztül használtam, a laptopot legalább 3 órán keresztül, teljesen el vagyok borzadva. Egy ilyen borzadás után mit is csinálhatnék, veszem a pincekulcsot, és a mobil kávéfőzőt.
Működtetése pofon egyszerű. Én nem a magyar oldalon reklámozott 20.000 forintos változatot vettem, hanem Aliexpressről: https://www.aliexpress.com/item/32902351016.html?spm=a2g0s.9042311.0.0.1cd34c4dzzAcbZ
Otthoni bekészítés: forró víz, őrölt kávé. Az útra bögre, cukor, kiskanál. A teendő már csak a 8-10 nyomás, cukorral összekeverés, majd a madarak röptének figyelése, a virágzó fák nézése, a szél és az illatok szagolása, a madárcsicsergés hallgatása, virágok szedése. És az a sok-sok gondolat kizárása.
Melyik a fontosabb? Még egy teljesen felesleges dokumentáció készítése, vagy gyomorgörcs nélküli élet? Amikor nem rezzenek össze, mikor megszólal a telefon, hogy vajon mit csináltam rosszul? Vagy kevesebbel is beérni, de nyugodtan élni? Még nekem is dolgoznom kell ezeken a kérdéseken.
Addig is: tavasz van! „Illatold meg!„
