Az elmúlt évek legnagyobb itthoni felfedezése a medvehagyma volt. Korábban senki sem ismerte ezt a növényt a faluban, úgy kellett az interneten utánanéznünk, hogy ez vajon tényleg ehető-e …
Azóta nem csak nálunk örvend lelkes rajngótábornak, hanem mindenhol népszerű. Kicsit már kezd lecsengeni az a nagy felkapottság, de mi töretlenül bolondulunk érte.
Többféleképp fogyasztjuk:
– szendvicsek mellé
– körözöttben
– tésztába sütve
és még ott van az a nagyon sok recept, amit ki se próbáltam.
Egy szokásos medvehagymaszedés nálunk így néz ki: elindulunk túrázni, mindenki felszerelkezve késsel, zacskóval, én cipelem a kosaramat. Megérkezünk a helyszínre, szedjük egy órán át, már mindenki fárad, menne haza, de még egy kicsit szedjük. És amikor azt mondjuk, hogy na jó, elég volt, akkor még mindenki szedi tíz percen keresztül 😀
Legjobb persze ebben is a közös túra. Az, hogy valamilyen kicsi célért is együtt megyünk, közben hasonlóan gondolkodunk, jókat ötletelünk. Fényképezgetek, kikapcsol az agyam, csak az erdőre és a sétára figyelek.
És utána otthon egy nagyon jóízűt lehet enni!
A lelőhelye pedig…
